kínaiak hite: Az ázsiai kultúrákra ált. jellemző, hogy bizonyos kölcsönhatás ellenére relatív elzártságban bontakoztak ki, s gyakorlatilag évezredek óta párhuzamosan léteztek. Főként Kína „Közép Birodalmára” jellemző ez az „önmagában létezés” (kínai nagyfal). Vsz. ebben keresendő annak magyarázata, hogy a fejlett kínai, japán és koreai hit a keletkezési ter-eken kívül ismeretlen, ill. nem lett „világvallás”. A 20. sz: kivételnek tűnő kínai univerzizmus és taoizmus inkább „bölcsességi irodalom”, mint vallás. A Ny-on ismert és elterjedt →zen Indiából származik, Kínában és Japánban csak kifejlesztették. - A ~ben 3 réteg járja át egymást: a) ősi, helyi népi vallások; b) a Kr. u. 2. sz: intézményesített nagy vallási hagyományok (→taoizmus, →konfucionizmus); c) idegen vallások (→buddhizmus, →iszlám, →kereszténység). A három réteg nem válik el élesen egymástól, sőt a taoizmust, a konfucionizmust és a buddhizmust a →szinkretizmus értelmében egy vallásnak tekintik. A vallási elképzelések és gyakorlatok rendszerezése nehéz, mert nincs a szó szoros értelmében vett kínai vallás, sem hitvallás, nincsenek pontosan megfogalmazott hittételek, nincs →klérus jellegű papság és hierarchia, nincsenek intézmények. A műveltebb emberek vallásossága →racionalizmussal, az egyszerűbbeké →animizmussal keveredik. A ~ben fontos a →jóslás, a szerencsés és szerencsétlen napokat meghatározó →kínai naptár, a szellemvilággal összekötő médium-világ és a gonoszűzés. Tisztelik az ősöket, áldoznak a természet sokféle istenségének, a Föld és gabona istenének. -

Tört. 1. A ~t a Hszia-időkig (kb. Kr. e. 2000-1500) lehet nyomon követni. Magától értetődő volt a halál utáni élet hite: az elhunytak továbbra is részt vesznek a család életében, az élők étel- és italáldozattal gondoskodnak róluk. A kultikus élet központjában Sang-Ti (a magasságbeli úr) áll, az isteni ős, a kozmikus ritmusok és természeti jelenségek, az aratás és győzelem, a vereség, betegség és a halál ura. Imádsággal és áldozattal lehet befolyásolni. Szorosan az ősök tiszt-éhez kapcsolódott a szokás, hogy a meghalt kir-ok és nemesek mellé szolgákat és asszonyokat is temettek a másvilági életre. Hsziao-tunban a sírokban több tucat feláldozott embert és lovat találtak, harciszekereket legénységgel és értékes sírmellékletekkel: szakrális bronz, kerámia, csontfaragvány, jade és arany tárgyakat. E sírok néhol földalatti palotához hasonlítanak. Vsz. már a Sang-korszakban (Kr. e. 1600-1000) nagy szerepet játszott az erős, sámáni szemléletű papság (az asztronómiailag fontos idők, pl. napfordulók meghatározása, betegségek gyógyítása, eső-mágia stb.). -

2. A klasszikus könyvek ideje (Kr. e. 1027-590). A korai feudális időkben keletkezett okmányokon és a Krónikák könyvén kívül több 100 felirat található szakrális bronztárgyakon. Az írás már teljesen fejlett, de kevesen értettek hozzá, gyakran meg is nevezik az írnokot. Az első Csou-király, Vu feudális áll-ot szervezett, mely a nemesek csoportjára épült. A csouk egyre nehezebben tudtak védekezni az É-ról és Ny-ról betörő nomádok (pl. szkíták) ellen. Az addigi termékenység-hit helyett egyre nagyobb jelentőségű lett a Nap és a csillagos ég. Sang-Ti helyét Tien, az Ég istene, a legfőbb istenség foglalta el. Ő az istenek, szellemek és az emberek ura. Emberformájú óriás, az égben, a Nagy Medve csillagképben lakik, de időnként leszáll a földre. Az ég istenének felesége és gyermekei vannak. Egyik lánya „nyugat királyi hölgye”, akit tigrisfogakkal és párducfarokkal ábrázolnak. Tien letekint az emberekre, meghallgatja imáikat, érzi áldozataik és erényeik illatát. Az erényest megjutalmazza, és megbünteti a gonoszt, főleg a fejedelmeket, és őrködik az alapkötelességek megtartása fölött. Ezek: 1. az apa és fiú kölcsönös szeretetteljes viszonya; 2. az igazságosság a fejedelem és alattvalói között; 3. a férfi és a nő feladatkörének szétválasztása és megtartása; 4. a nemzedékek közötti rangkülönbség megtartása; 5. a baráti hűség. - Az ég istenének uralkodását segítették a hűbéri fejed-ek, akiknek lelke az égbe szállt, továbbá természeti istenek és isteni küldöttek. Az égi istenségekkel szemben a földi istenek hierarchikus szervezete áll. A föld urai mellett ura van a tart-oknak és a helységeknek. A földistenséget fa alakjában képzelték el (az égtájnak megfelelően: É = akác, K = tuja, D = katalpa, Ny = gesztenye, a közép = fenyő v. kő). A szent fa mellett nyers kő szolgált oltárul. Minden nemesi családnak megvoltak a maga védő istenei, ezek az elhunytak lelkei. Kettős lelket képzeltek el: az egyik a fogantatástól kezdve a testben van, s a halál után is a közelében marad, az áldozati adományokból táplálkozik és virraszt a szert. szabályok megtartása fölött. A másik lélek a születéskor költözik az emberbe, a halálakor elhagyja, hogy fölszálljon az ég urának birod-ába, ahol az istenség vendégeként él. A fölfelé vezető út veszélyekkel van tele, ezért a léleknek kíséretként imádságra és varázserőre van szüksége. -

3. Konfuciusz és követői. 600 k. ismét megerősödött a régi királyeszme, és Kína egységének és erejének jelképe lett. Ennek ellenére a hűbéri udvarok maradtak a kulturális és vallásos élet központjai, ezért nevezik a Kr. e. 590-480 közötti időt „késői feudális kornak”. A kor szülötte, →Konfuciusz inkább etikus és politikus volt, mint vallásalapító. Szerinte a vallás a nép és az egyedek életének része, ez szervezi a társad-at, ezért nélkülözhetetlen része a tanításnak is. A kínaiak Ég istene Konfuciusz tanításában lett nagyon szellemivé és tisztává, majdnem személlyé, bár e tanítás évszázadokon át szinte hatástalan és eredménytelen volt. Csak a Han-dinasztia császárai emelték a →konfucianizmust államvallássá, magát Konfuciuszt Kína legnagyobb bölcselőjévé. Etikáját a földesurak hatalmának megtörésére és az állameszme metafizikai megalapozására használták föl. Az etikai természetű konfucianizmussal párhuzamosan fejlődött a spekulatív/passzív →taoizmus. -

4. Kr. e. 249: a Csin-dinasztia szervezte meg az első egységes kínai államot. Cseng király 221: fölvette a Sih-hu-ang-ti (első fenséges császár) címet. A Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) központilag, teokratikus irányzattal (de nem abszolutista módon) szervezte meg az áll-ot. Több befolyáshoz jutottak a konfucianisták, elérték, hogy származásra való tekintet nélkül, szigorú vizsga után nevezték ki a hivatalnokokat. A hatalom néhány nagy család kezében maradt, ők nevezik ki a tehetséges hivatalnokokat (e rendszer lényegében 1948-ig, a komm. hatalomátvételig megmaradt). - Ebben az időben terjedt el és lett nagy jelentőségű a konfucianizmus és a taoizmus mellett a buddhizmus: a →nagy szekér Nepálon, Pandzsábon, Kasmíron és Közép-Ázsián keresztül jutott Kínába, ahol a meglevő vallásos formákhoz alkalmazkodott. -

5. Kínai buddhizmus. Ming-Ti császár követeket küldött Indiába, lefordíttatta a buddhista kv-eket, s szerz-eket hívott az új tan terjesztésére. A →lélekvándorlás és →reinkarnáció tana, a pokol és mennyország buddhista elképzelése, a halottakért végzett könyörgés lehetősége Kínában termékeny talajra talált. Természetesen a taoista hagyományoktól új formát is kapott, a konfucianizmussal ismételten vitái voltak. A buddhizmus elterjedésének jele Kínában a pagoda, mely az indiai stupa templomból alakult ki. - Kínában 3 buddhista irányzat kristályosodott ki: Amida-Buddha (Hui-Jüan alapította), Tien-tai-buddhizmus (Csih-Kai alapította), Csan-buddhizmus isk-ja. Utóbbit a D-indiai herceg-sarjadék, Bodhidharma alapította, aki vsz. Kr. u. 490 k.-530: működött Kínában. Ez a buddhizmus mindenekelőtt japán (zen) formájában terjedt széles körben, mert nem elméleti, nem is misztikus, hanem közvetlen élményre irányuló vallásossága nagyon megfelelt a kínaiaknak; nincs szükség arra, hogy más (bódiszattva) váltsa meg az embert, hanem saját erejéből, az elmélkedés és az önfegyelmezés segítségével juthat el a megvilágosult belátáshoz minden szert. és hosszadalmas nehéz tanulmányok nélkül. Ez a Csan buddhizmus a Tang-dinasztia alatt virágzott (618-907). A Tang birod. egy ideig tartó vallási türelme után a következő Szung-korszakban (10-13. sz.) ismét korlátozták az idegen hatást a kínai hagyományok javára: a konfucianizmus racionális erkölcse a buddhizmus metafizikájával erősen etikai irányzatú, gyakorlati vallássá ötvöződött. A mongol uralom után (Kublai kán) a Ming-dinasztia (1368-1644) ismét visszaállította a kínai birod-at és megerősítette a konfucianizmust. Ebben az időben jutott el a kat. vallás is Kínába, főként Matteo →Ricci SJ által, akit nyelvtehetsége, alkalmazkodása, szerénysége és a konfucianista tanok mélyebb tanulmányozása miatt nagyra becsültek a birod-ban. →kínai misszió

6. A szinkretista összvallás főként 3 vallás (konfucianizmus, taoizmus, buddhizmus) etikai gondolatrendszere, mely a Ny-i ember számára nehezen érthető. A szinkretista kínai panteonban együtt vannak a régi természeti istenségek, buddhista szentek és brahmanista istenek, a taoizmus szerinti szentek és istenné lett tört. hősök. A három szent névvel tisztelik és együtt ábrázolják pl. Lao-cet, Buddhát és Konfuciuszt. Népszerű az egyszerű formában ábrázolt teljes panteon: 66 lény látható egymás fölé rendezett 5 sorban. Ezek mellett van a 3 tiszta, a 3 tisztviselő, a 3 kezdet. Istenné lett tört. személyiség pl. a hadisten Kuan-ti, aki a Han-korszakban élt (162-220) és Kína hőstörténetében az elveszett dolgok védelmezőjeként szerepel. Nagyon népszerűek Kínában a buddhista ábrázolások, mint pl. az eljövendő Buddha (Buddha Maitreja): életörömtől sugárzik, kövér, arca mosolyog, hasa fedetlen, trónon ül, egyik kezében az elmúlt világok magvait tartalmazó zacskót, másik kezében rózsafüzérszerű gyöngysort tart. Ez a jövő megmentőjeként várt Maitreja most még az égben lakik, szeretettel és részvéttel jön majd el onnan kb. 5 ezer évvel a történelmi Buddha nirvánába szállása után. - Nagyon tisztelt segítő istennő Amida, az irgalmasság istennője és az ezerkarú Kuan-jin. Jelentős szerepet játszik a másvilág elképzelése. Az alvilág hatalmas közigazg. szervezet v. bíróság, az emberi bűnöknek megfelelő 138 büntető hellyel. A büntetés kitöltése után a lélek újraszületik és újból megkezdheti útját. Jelentősek a sárkánytemplomok is; a sárkányt esőadó és termésbiztosító lényként tisztelik. Az idők folyamán számos más istenség is volt, sokról megfeledkeztek, s újak jöttek helyettük. - A kínaiak számára fontos az esztendő folyásának megünneplése. Ez újév ünnepével kezdődik, mely tavaszünnep a paraszti év kezdetén (I. 21-II. 19. között); ezenkívül jelentős szerepet játszik minden család életében a tűzhely, a kapuk és a gazdaság istene, valamint az ősök tisztelete. Az újév ünnepével kapcsolatos lampionos ünnep bizonyos tűz-termékenységi mágia. - A 3 életfordulót (születés, esküvő, halál) vallásos szert-ok veszik körül, s az érzékfölötti létbe helyezik az embert. -

7. Az 1911-es kínai forr. után, mely véget vetett a Mandzsu-császárok uralmának, sok titkos, főként taoista szellemű szekta keletkezett, ezeket 1949: Mao-Ce-Tung megsemmisítette. Sok vallási vezető Formosára (Tajvanba) menekült, ahol továbbélt a kínai szinkretizmus. Vsz. bizonyos mértékig (legalább elemeiben) megvan a kommunista Kínában is. Különösen a taoizmus találta meg az utakat és módokat, hogy számos téren szövetkezzék a szocializmussal és közreműködjék a társad. átalakításában. A buddhista szerzetesség is megőrizte szellemi életét a komm. uralom alatt, sőt tanúsítja, hogy a buddhista életfelfogás jelentősen befolyásolja az emberek szociológiai és pol. viszonyait, amiért nem lehet figyelmen kívül hagyni v. kiküszöbölni. - A pekingi Ég temploma nemzeti emlékhely lett, s ezzel párhuzamosan megújult a konfucianizmus is, amelyben nagyon jelentős része volt a keresztény Szun-Jat-szennek és a korábban buddhista Liang-Szun-mingnek. A konfucianizmusnak 2 isk-ja jött létre (Lu-vang és Li-hszüh), melyek a reformált konfucianizmus terjesztésének szolgálatában állnak. A komm. uralom nem tanúsít nyíltan ellenséges magatartást Konfuciusz tanai iránt, mert belátja a világállamról és világbékéről szóló tanítás fontosságát, és tudja, hogy az nagy hatással van a lakosságra. **

König 1985:163.